A művész: Popp Aurel
Sz. 1879 Căuaș Satmarmegye–Mh. 1960 Szatmar
A mű: Olaj, karton
Méretek: 50 x 45 cm.
Aláírás: Jobbra lent fekete betűvel aláírva és dátumozva: “Popp Aurel 1938”
Dátum: 1938
Popp Aurel Északnyugat-Erdély, és különösen Szatmár és Nagybánya művészetének nagyon fontos alakja. Festő, szobrász és grafikus volt.
A művészt nagybányai festőiskola második generáció képviselőjének tekintik. Budapesten tanult, majd ösztöndíjjal Olaszországban, 1911–1913 között pedig Párizsban, a Julian Akadémián. Ezzel párhuzamosan Paul Landowskinál tanult szobrászatot.
Művészete nem korlátozódik a tájképfestészetre. Erősen foglalkozott a munkásemberrel, a szegénységgel, a társadalmi igazságtalansággal és az elnyomottak helyzetével. Olyan alkotások, mint a Varrónő, A proletár és a Munkások a sóbányában, ennek az irányzatnak a képviselői.
Szatmárnémetiben található az Aurel Popp Emlékműhely, amelyet a művész 1934–1935-ben épített, és haláláig műhelyként használt. A múzeum festményeket, szobrokat, grafikákat, dokumentumokat és személyes tárgyakat őriz. A szatmárnémeti Művészeti Múzeumban is állandó kiállítás látható Aurel Poppnak szentelve, Erdély és Szatmár egyik legfontosabb művészének tartva őt.
“A bányász” elsősorban az ember alapvető állapotára redukált képeként kell tekinteni: test, munka, erőfeszítés és túlélés. Popp munkásságának kortárs leírásaiban/rekonstrukcióiban a „félmeztelen bányász” képe explicit módon jelenik meg, komor színvilágához és az alak drámai feszültségéhez társítva.
Fontos, hogy Popp a bányászt nem egy lokális világ festői karaktereként kezeli, hanem szinte archetipikus alakká alakítja át. A test válik a jelentés fő hordozójává: egy test, amely dolgozik, kitart, felemészti önmagát.
Ebben az értelemben „A bányász” az ember és az általa hátrahagyott dolog kapcsolatáról szóló műként is olvasható. A bánya anyagot hoz ki a mélyből, a bányász pedig eközben felemészti saját testét. Ezért nagyon erős feszültség van a földben rejlő gazdagság és annak a szegénysége/törékenysége között, aki azt a felszínre hozza.
Popp a bányász alakjához a Felsőbányai bányászok munkájához és nehéz életéhez kapcsolódó kontextusokban tér vissza. Egy grafikáiról szóló kritikai szövegben „A bányász” a „Szántőember” és a „Moţul” mellé helyezi, mint egyik erősen individualizált plasztikai alakját.