A művész: Véső Ágoston
Sz. 1931 Nagybánya
A mű: Olaj, farostlemez
Méretek: 50 x 64,5 cm
Aláírás: Jobbra lent kékkel jelölve: „Vésö A.”
Dátum: Dátum nélkül
Véső Ágoston – festőművész, aki a kolozsvári „Ion Andreescu” Képzőművészeti Intézetben, Mohy Sándor osztályában tanult, és 1955-ben végzett.
Tevékenysége szorosan kapcsolódik Nagybányához és a Nagybányi Művészeti Központ hagyományainak folytonosságához. A mű témája Nagybánya téli tája. Az érdeklődés nemcsak leíró jellegű, egy adott helyre vonatkozóan, hanem arra is vonatkozik, ahogyan nagybánya városi és természeti tája a képi struktúra révén átszerveződik.
Véső festészetében a tájkép a természet közvetlen megfigyeléséből indul ki, de a formák leegyszerűsödnek és strukturálódnak. Művészi fejlődését a nagybányai hagyományra jellemző naturalizmustól a szigorúbb konstrukcióig, geometrikus formákkal és modern textúrájú hangsúlyokkal való átmenet írja le.
A mű plasztikus nyelvének – kromatika, ecsetkezelés, perspektíva, az építészet és a táj kapcsolata – pontos jellemzéséhez ideális lenne egy fénykép a festményről
A művet Véső nagybányai tájjal és a helyi művészeti hagyomány folytatásával kapcsolatos állandó aggodalmának kontextusában kell szemlélni. Véső az 1950-es évek óta a város professzionális művészeti környezetének része, majd később e hagyomány folytonosságának egyik fontos alakjává vált.
1996-ban a nagybányai Tájképfestő Telep művészeti vezetője lett, kifejezetten folytatva a tájképfestészet gyakorlatát ezen a területen.
Vésőt a bányai hagyomány folytatójának tartják, de nem olyannak, aki egyszerűen csak a múlt formuláit reprodukálja. A kritikusok hangsúlyozzák a bányai tájképfestészet kromatikus gazdagságának, a konstruktív szigorúságnak és a formák geometrizálására való hajlamnak az ötvözetét.